2009. szeptember 17., csütörtök

Szógálati közlemény!



 "Kacagó ősz" fedőnéven Szeptemeber 27.én, alkotótársakkal  közös varráson veszek részt a Mammutban, ahol egy felhívásra beérkezett színes anyagokból állítunk össze az üzletház részére molinókat, az őszi dekoráció céljára. A program részeként kiállítási lehetőséget kapunk ezen a napon, így szeretettel várok minden érdeklődőt, aki szeretne megismerkedni a munkáimmal.
A programra Panyi Zsuzsi üvegművész hívott meg, akinek itt nézheted meg színvonalas és informatív weboldalát.

Találkozzunk a Mammutban szeptember 27.én délután három és hat óra között!



Ha szeptemeber, akkor.......


szüret, és ha szüret, akkor szürtei dínomdánom. A
Velence tavi össznépi ihaj-csuhaj helyszíne az idén Sukoró volt, azon belül is a focipálya, mint kultúrközpont. Nagyon kellemesen sikerült kialakítani a területet, helyet kaptak a tó körüli települések, a rendezvény, VIP, és kézműves sátor. Előző nap késő estig csinosítgattuk a helyszínt, aztán nagy röhögcsélve visszapótoltuk az elvesztett ásványi sókat és kalóriákat egy pohár barna sörrel  a Zsuzsi büfében. Aztán a "tárgynapon" rengeteg embert szórakoztatott a falu , kézműveseztünk a gyerekekkel, és bizniszeltünk a BereczKerámiákat árusító standon. Sok kedves dícsérő szó, és érdeklődő tekintet mellett találtak gazdára a  munkák.


 

  

  

  

  

 



2009. augusztus 28., péntek

Zsengéim


Bizonyára sokan ismerik azt az érzést, amikor AZONNAL csinálni kell valamit, mert különben baj lesz. Az ok nagyjából annyi féle lehet ahányan vagyunk, de minden esetben valamilyen vélt, vagy valós egzisztenciális vagy magánéleti válság, és a "csinálás" ennek a leküzdését szolgálja. A bajok között a legrosszabb ami történhet, hogy nem történik semmi. Ettől a legtöbben megkönnyebbülnek, pedig a mozdulatlanság még soha semmi profitot nem hozott. Ennél sokkal jobb, ha lefelé haladva elkezdünk levegő után kapkodni, és belekapaszkodni valamibe...szinte mindegy mibe. Ez történt velem az ezredforduló környékén, amikor megszűnt körülöttem néhány dolog, amit addig fontosnak tartottam, szürkének és érdektelennek láttam a világot, és úrrá lett rajtam a "mi a túrót keresek én itt" érzés. Akkoriban éppen saját gyönyörűségemre végeztem az Iparművészetin egy menedzserképzőt, és az egyik csoporttársnőm látva a megnyúlt képemet, leráncigált a Kresz Mária fazekas központba. Nem volt könnyű dolga, hiszen kifogásom volt bőven: jaj, nincs nekem semmi kézügyességem...rajzolni sem tudok...három pici gyerek mellett mégis mikor... nem ismerek ott senkit... most nem vagyok jó társaság, de a fő ütőkártya,"haggggyál már békén!" Na, úgyhogy lementem vele, és életem egyik legjobb döntése volt. Remek szakemberek vezetésével tanultam kezelni az öntörvényű agyagot, és saját türelmetlen alaptermészetemet. Azóta már biztos vagyok benne, hogy ez volt az egyik ok, amiért belépett az életembe az agyag, hiszen itt semmit sem lehet sürgetni, mindennek megvan a maga ideje, ritmusa. Hihetetlen mennyiségű "selejten" keresztül vezetett az út odáig, hogy megfelelő alázattal viseltessek az agyag természete iránt. És miután végre képes voltam belátni, hogy mik a szabályok, meghálálta, és rengeteg öröm forrásává vált számomra, és azok számára, akikhez eljutnak a tárgyaim.
Meggyőződésemmé vált, hogy nem létezik tehetségtelenség, csak bátortalanság. Hiszen velem is próbálták elhitetni a pedagógusok, hogy nem vagyok ügyes, precíz, nem tudok rajzolni, és én elhittem. Így volt kényelmes. Mert a bátortalanság mellett ott van ám a lustaság is.
És valóban nem tudok rajzolni, de fogok mert tanulható, és nem vagyok precíz, de már rengeteget fejlődtem, mert az is tanulható...csak csinálni kell.
A poszthoz néhány kezdeti tárgyam fényképét csaltoltam.



2009. augusztus 24., hétfő

"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj..."

Szeretném előre leszögezni, hogy ezen a blogon nem fog dőlni a mocsok "pártunk és kormányunk" intézkedéseivel kapcsolatban, ezt a szépen nagymamásított papírt nem fogom összecsúnyázni. Tanult újságírók, vitriolos tollú amatőrök, önjelölt igazságosztók ezt a terhet leveszik a vállamról. Ám a minap készült kép láttán nem állom meg, hogy el ne mélázzak néhány mondat erejéig egy engem amúgy is érzékenyen érintő témával kapcsolatban.
A képen látható setét alak én vagyok, amint kedvenc falucskámat bámészom, ahol élek. Nevezett falu Sukoró, a Velencei tó északi partján, valami mesésen gyönyörű, de át kell ballagni a déli partra, hogy lássam. Na, ez történik a képen. Rendre elolvadok a látványától, mintha először látnám. Boldog vagyok, hogy ott élek, miközben irígykedem a velenceiekre, hogy mindíg láthatják. Mert gyönyörű amikor szikrázik a nap, és este mögötte bukik le vigyori vörös korongja, és gyönyörű, ha szitál a köd és fázik, ha az ősz pazar színeiben tobzódik, és ha hófehér, mint egy szelíd menyasszony, minden napszak, évszak jól áll neki.
Egy kedves, jóravaló, és önzetlen befektető csoport ezt a látképet siet szétbarmolni. Talán ismerős a kifejezés : King's City projekt. Aki nem hallott még róla, lécci menjen be a klotyiba, és nyissa ki a csapot, ez fog belőle folyni.
Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy a Velencei tó északi partjára a jelenlegi kormány erős támogatásával egy külföldi befektető csoport egy szórakoztató vigalmi negyedet kíván létesíteni. Na nem nagyot, mindössze Európa legnagyobb casinó komplexumát kívánják felrántani a tó körül élők orra elé. Ez a mega-giga fröccsöntött Las Vegas a következő huncutságokat tartalmazná: 3000(!) férőhelyes hotel, egy hatalmas gyógyfürdő, egy koncert- és konferenciaközpont, kereskedelmi plázák, kaszinó, jégkorcsolyapálya, fedett sípálya, lovaglópálya, botanikus kert, múzeum, vízi- és élménypark, egy sósvizű akvárium, egy kilenclyukú golfpálya, valamint rezidenciák és pihenő apartmanok. Ájulás, nem? Nem.
Tételezzük fel, hogy ez tök jó, ám sajna erre az űber baromságra a 70 hektár kevéske.
De fel sem tételezzük, hogy ez tök jó, mert azt a néhány deci szürke löttyöt a buksi fejünkben gondolkozásra használjuk, és sietve élünk a gyanúperrel, hogy a "munkahely teremtés és kistérség fejlesztés" című duma szimpla paraszt vakítás. A kistérség fejlesztés ebben az esteben kistérség rombolást jelent, hiszen ökológiai szempontból a tó pusztulását jelentené egy ilyen méretű beruházás. És akkor még nem beszéltünk a látványról, a zajról, a könnyedén diagnoztizálható változásokról a közbiztonságban, és a tó környékének minden nemű hagyományáról, ami egyszer és mindenkorra feledésbe merülne. Casinót lehet építeni bárhova, ahol reálisak a lehetőségek (például sivatagba), de Velencei tavat nem lehet máshova építeni, Velencei tó csak itt lehet, és csak ilyen lehet...Erről elmélkedik a képen látható setét alak a még érintetlen látványban gyönyörködve.






2009. augusztus 21., péntek

Falunap



Itt nem volt Red Bull Air Race, a Gripenek süvöltése nem nyomta el a békés nyüzsit, nem voltak útlezárások, forgalomkorlátozások, nem volt tömeg, lökdösődés, és nem volt tüzijáték sem. Itt, Sukorón nem a történelem és a politika kézenfogva határozta meg az ünnepet, hanem a hagyomány, és mi, sukoróiak, akik itt élünk.
Itt FALUNAP volt. Focimeccs, horgászverseny, halászlé főző verseny, hagyományőrző tánc bemutató, gumicsizma hajítás, és gyereksereg, akik önfeledten festettek Marival és Annával, és gyúrták, formálták az agyagot velem. Készült virágcserép, dobókocka, virág minden mennyiségben, fedeles doboz, pók, lovacska, és persze pracli az agyagba Anyunak emlékbe.
Este dugul
ásig ettük magunkat a hatalmas kondérokban főtt csülökpörkölttel, miközben velünk is jóllaktak a szúnyogok, és kihívásnak még ott volt a házi sütik arzenálja. Beszélgettünk, és próbáltuk megérteni a bennünket szórakoztató rockzenekar számainak "angol" szövegét.
Megsültem a napon, és megfőttem a sátorban, elfárasztottak a gyerekek, túlettem magam a pörivel, de ettől függe
tlenül, SŐT ezzel együtt volt békés az ünnep.










2009. augusztus 20., csütörtök

Naaaaad bódottág.....



Elkészült a blogom!

Hamarosan sok-sok képpel, és bejegyzéssel várlak.